Kedves arcú fehér galamb, kecsesen egyensúlyozik a tömött zöld bokor tetején. A kislányt figyeli. Gurgulázó hangot hallat, olyat, mintha táncba hívná a kislányt, és ehhez valamiféle ritmusos fejmozgást is mímel. ...
Körültekintenem, Nincs a nagy messzeségben. Egy zöld bokrocska sem. Van egy! majd elfeledtem... Lelkem, te vagy, te vagy. A zöld bokor, amelyben. Az osz nyomot nem hagy; Rajtad folyvást teremnek. S fognak virítani. A boldog szerelemnek ...
